"Nem a külső számit..." - Joseph Merrick, az Elefántember

 "Nem a külső számít..." - Sajnos, ma már igen, de ez valahogy mindig is számított. A külső egy olyan dolog, amihez tudjuk kötni az emberi lelkeket, mikor el akarjuk képzelni. A kommunikációhoz, és az azonosításra is szolgál.. A belső mindent megváltoztat, ha megismerjük! Sokszor azonban, ránézésre ítélkezünk, és eszünk ágában nincs megismerni egy olyan embert, akire ha ránézünk, máris nem szimpatikus. Az a rosszabb eset, amikor a megjelenése miatt provokáljuk, és a társadalom többi tagjai is. Pedig a kinézet csak itt-ott formálható, és itt most nem a plasztikai műtétekről beszélek, mert azt helyből elítélem. Persze én is máshogy állok egy olyanhoz, aki igénytelenül jelenik meg annak ellenére, hogy képes lenne változtatni rajta (egy fésű, fürdőkád vagy zuhanyzó és fogkefe pedig, gyanítom mindig van a lakásban). Van, akin az adott korban még az se segített volna, s a társadalom már akkor kivetette az olyan embereket, mint pl.: Joseph Merrick-ket, a híres Elefántembert.  

Naplója leírása szerint, egészen 5 éves koráig normális fiúként élt, s ekkor még nem jelentkeztek rajta ezek a hátborzongató jegyek, mikről híressé vált. Édesanyját egy elefánt taposta el, a cirkuszban, ahol dolgozott, emiatt pedig nevelőszülőkhöz került. A mostohaanyja viszont, ahogyan a tünetek súlyosbodtak, s teste egyre torzult, eltaszította magától. Egy rövid idézet naplójából, mely pont ide kapcsolódik:

"Leicesterben születtem, a Lee utcában. 1860 augusztus 5-én láttam meg a napvilágot. A deformációk, melyeket ma mutatok nem voltak láthatóak születésemkor, hanem 5 éves koromban kezdtek kifejlődni. Iskolába jártam, akárcsak a többi gyerek, úgy 11-12 éves koromig, mikor a legnagyobb szerencsétlenség történt az életemben, nevezetesen anyám halála. Nyugodjon békében, jó anyám volt... A deformáltságom mellett, ő (mostohája) volt az eszköze életem nyomorúságossá tételének. Annyi gúnyt és csúfolódást kaptam, hogy inkább nem mentem haza enni, az utcán ültem korgó hassal, semhogy hazatérjek valamit harapni."

 Rendkívül sok kórházat bejárt, de rendre elutasították őt, gyakran el is zavarták, vagy megfenyegették. Úgy érezte, hogy már semmi jó nem történhet életében, valamelyik utcán kell meghalnia (és pont a kórház az, ahova minden elesettet be kéne fogadni, s segíteni kellene rajtuk). Álarcot öltve magára, úgy menekült az emberek elől. A gödör mélyéről csak felfelé vezet az út. Ez esetben se volt ez másképp, mert egy napon érkezett valaki, aki megváltoztatta életét. Dr. Frederick Trever kimentette a cirkuszból. A legjobb barátja volt, és évekkel azelőtt egy kártyalapot adott neki, mely most szó szerint életet mentett, ugyanis arról ismerte meg a fiút, aki eljuttatta neki ezt a lapot.

Eme furcsa megjelenését valószínűleg a Proteusz-szindróma váltotta ki, mely örökletes betegség, és száznál is kevesebb ember szenved benne. Viszont van gyanú arra, miszerint több betegség keveréke okozta mindezen elrettentő torzulásokat Merrick testén. A neomafibromatózis szintén örökletes betegség, nem úgy, mint az elefantiázis, ami egyfajta vírus. Egyes elméletek szerint, a Neomafibromatózis és a Proteusz-szindróma egyszerre volt jelen, s ez máris magyarázat lehet mindenre, ami lényegében megállná a helyét, ugyanis csak eme két betegség egyszerre, vagy egyedül a Proteusz-szindróma lenne képes kialakítani hasonló elváltozásokat. Viszont ezután a mai napig is kutatások folynak. A fiú leszármazottjai között kutatva nem találtak hasonló betegségben szenvedőket (egyik rokona a rajta végzett teszt előtt, mely eme betegségeket fedte volna fel, meghalt, bár a vizsgálat negatív volt). .

Szomorú történetről film is készült. Régebben fellelhető volt a YouTube-on a teljes film (noha nem magyarul), és úgy látom, még ma is megtalálható. Egy kis ízelítő belőle [Katt.]

Talán ez az a történet, amely a legjobban megérintett engem ezidáig, de úgy gondolom, hogy ez semmiképp sem meglepő, vagy szégyenletes dolog. Természetesen voltak, vannak és lesznek is olyan emberek, kik a Joseph Merricket elítélők körébe fognak csatlakozni, és sokkal kevésbé feltűnő megjelenésű emberekből is gúnyt fognak űzni, de az ilyen emberek véleménye pont nem számít, és ez idővel majdcsak kiforrja magát. Tegyük hát tiszteletünket a fiúért, aki oly sok szenvedésen átment, de végül élete utolsó éveit boldogan töltötte, és bebizonyította, hogy bárhogy is néz ki valaki, legbelül értékesebb lehet olyanoknál is, kik elítélik kinézete miatt.

 

Halló, halló! Ez nem hallucináció! - Élet a Földön kívül

Sokan feltesszük ezt a kérdést magunknak, s nem is ritkán. Nagyon szeretünk gondolkodni ezen, elvégre mégis csak egy olyan dologról van szó, ami nem alaptalan, és még ma se tudhatunk ezzel kapcsolatban mindent biztosan! Illetve de, az már eddig is bizonyos volt, hogy máshol is van élet, mert ha itt kialakult, akkor a Világegyetemben, távol innen, miért ne alakulhatott volna ki?

Az "idegeneket" sokféleképpen leírtuk már. Vannak, akik azonosítatlan repülő tárgyakról számolnak be (UFO), egyesek pedig olyan teremtményekről, amelyek biztosan nem e-világiak, de legalábbis nem a Földön élő, itt megszokott lény. Számomra egyértelmű, hogy ilyenek valóban létezhetnek! Persze, sokan így vannak ezzel, nem én vagyok az egyetlen, de még azok között is akad olyan, kik szerint kizárt, hogy ide látogatnának!

  Mi a magyarázat az úgynevezett UFO-kra? Szerény véleményem szerint, ha mi, emberek, képesek vagyunk űrhajókat, és egyéb járműveket alkotni, csak azért, hogy a Világűrt kutassuk, akkor más, nálunk fejlettebb civilizáció miért nem tehetné ezt? Napjainkban is, és ezelőtt is kíváncsian kerestük az újabbnál újabb jelenségeket, bolygókat, csillagokat, próbáltuk közelebbről megtekinteni azok felszínét, amennyire csak kivitelezhető, és ezzel nyilvánvalóan nem csak mi vagyunk így! Azt meg egyenesen megemlíteni is bűn lenne, ha azt mondanánk, hogy nem létezhet, nem létezik nálunk fejlettebb faj, eme hatalmas rengetegben!

 Ha így van, és tényleg jártak Földünkön, felmerül a kérdés: Honnan jöttek? Nyilván valóan nagyon messziről, ha eddig nem sikerült felfedeznünk őket azon körön belül, melyet ismerünk (legalább is, azt hisszük). Tehát máris képbe jött egy-két amúgy "aggasztó", de legalábbis izgalmas akadály: az idő és a sebesség! Noha, mi ezek ellen még nem találtunk ki semmit, vagy nem tudjuk felhasználni arra, hogy utazásunk időtartamát lerövidítsük, úgy, hogy közben egy hajunk szála nem sok, annyi se görbüljön, de ne felejtsük el: Azok, akik után mi kutatunk (vagy ők utánunk), valószínűleg, sőt, biztosan, fejlettebbek!

Távol, mégis oly közel! Nemde? A teheneket rabló idegenekről ne is beszéljünk! Vagy mégis? ~ Azt hiszem, ha találnánk egy bolygót, ahol élőlények hemzsegnek, nagy valószínűséggel mi is elragadnánk néhányat. Ezzel, mi a probléma? Kíváncsi faj vagyunk, de nem csak mi, emellett pedig adott egy új élővilág, mely felfedezésre, esetleg meghódításra is tökéletesen alkalmas (remélhetőleg, ez meg se fordul az Ő fejükben). Nem tudni, mennyi az esély arra, hogy valóban köze van egyes, igen érdekes tehénboncolásos esetnek a mi kis idegenjeinkhez, de az biztos, hogy rendkívül különös dolgok történnek körülöttünk. Bár, én hiszek abban, hogy ezek a látogatások több ezer évvel visszamenőleg is jelen voltak, elvégre, ősrégi képeken, alkotásokon is voltak feltüntetve fura repülő tárgyak, és a ma is erőszeretettel ábrázolt gigantikus koponyával megáldott, csinos, nagy fekete szemekkel ábrázolt, meztelen, ki tudja honnan szalasztott lényecskék. Ez is véletlen lenne talán? Aligha...

De, vajon hol élnek és hogyan? Az élet feltételeit mi, a nekünk és a Földön élő valamennyi lény életfeltételeihez igazítjuk. Levegő, víz, napfény, megfelelő hőmérséklet, megfelelő táplálék (ezalatt a bolygónkon megszokott klímát értem). De várjunk csak egy pillanatot! Az élet a legelképzelhetetlenebb helyen is felüti a fejét. Mi van, ha az a levegő, amit lélegzünk, az a víz/folyadék amit iszunk, az a hőmérséklet amiben megélünk, más lényekre halálos méreg és káros anyagok egyvelegeként hatna? Ez korán sem lehetetlen felvetés számomra! Természetesen, vannak határok, amelyeket nem érdemes átlépni, ha élet után kutatunk. Itt lényegében az egyes bolygók felszínén megfigyelt, gigantikus méretű viharokra, kitörésekre és egyéb katasztrófákra gondolok. De, olyan elképzelhetetlen dolog lenne az, ha más bolygók lényei nem az itt szívott levegőt használja az életben maradásra, nem ehhez alkalmazkodott, mert a saját élőhelyén, (pl.) a metán az, ami a levegőt helyettesítő anyagként van jelen, és a szervezetük számára az a létfontosságú.

Úgy gondolom, hogy olykor a lécet túl alacsonyra helyezzük, és nem vesszük észre azt, amit mi magunk is csinálunk, pedig mindenre van magyarázat, sokszor az orrunk előtt. Talán eljön a nap, amikor találkozhatunk velük, de az, hogy mi fog történni, ha erre a találkozásra sor kerül, arról csak találgathatunk.

Viszont, ha arra leszünk figyelmesek, hogy a sötétben, két éjfekete szempáron csillannak meg a csillagok fényei, akkor győződjünk meg arról, hogy; Halló, halló! Ez nem hallucináció!

Kvazär - A név apropója

Kvazär

Mit is jelenthet ez a név? Miből alakítottam ki és miért? Mindennek van jelentése, ez nem kérdés, ahogy ennek a névnek is, annak ellenére, hogy egy-két apró változtatáson átesett (na jó, csak egyen).

A "Kvazär" szó eredeti jelentése és alakja a kvazár lenne. Ez egy olyan energiával teli, elsöprően erős és hatalmas objektum, aminél nem igen ismernek pusztítóbbat a kutatók és tudósok. Eleinte sok billió kilométerre kilövellő, hosszú fénynyalábra figyelhetünk fel, majd ahogy egyre közelebb haladunk, szép lassan az objektum szívébe érkezünk, egy úgynevezett szupernehéz fekete lyukba. Ez az objektum sok száz galaxisnál is fényesebb, tömege pedig felér milliárdnyi napéval is. Mindent elpusztít, ami túlságosan közel sodródik hozzá, s mint egy gigantikus méretű lefolyó, az áldozatul esett csillagok anyagát egyenesen magába, a kvazárba vonzza, függetlenül annak méretétől, és bármely más tulajdonságától.

Ez az objektum nyűgözött le olyannyira, hogy egy hozzá hasonló nevet öltsek magamra. Habár egyenesen képtelenség ilyen erővel rendelkeznie ember fiának (én esetemben: lányának), álmodozni még mindig lehet, és ha a mi mércénket nézzük, akkor talán (magunkhoz és Földünkhöz képest) hasonló méretű, nagy hatású dolgokat is képesek lehetünk elérni.

Magamat bemutatni pedig ebben a bejegyzésben, nem tervezem. Nem tervezem, mivel a Blog önmagában rólam szól, a nézeteimről, elképzeléseimről, és a világról, amiben Én élek. Nagyon sok dolog akadt már, életem során, amely megfejtéséért erőmet s időmet nem sajnálva áldoztam. Természetesen, kérdések mindig vannak, és akárhogy is szeretném, lesznek olyanok, amelyekre sosem találom majd meg a választ.

,,Nem csinálom meg mindig azt amit kell, de mindig megteszem azt, amit lehet.''